DUGJ.HU

 

Fásdugványozás
 

Fásdugvány

A fásdugványozás talán az otthon legegyszerűbben kivitelezhető szaporításmódok közé tartozik. Az alábbiakban az egyszerű házikertben is kivitelezhető módját mutatom be. Az ipari, nagy mennyiségű növény előállításának technológiája egy kicsit eltér az alább bemutatottól. A fás dugványokat a növény teljesen beérett, megfásodott, levéltelen szárrészből készítjük. A módszer olcsó, nem igényel technológiai felkészültséget, és segítségével nagy mennyiségű növényt állíthatunk elő.

A fásdugványozás technológiája három fő munkafázisból áll:

  • vesszők szedése
  • dugványok megvágása és tárolása
  • dugványozás

A vesszők szedése

Fásdugvány

Fás dugványnak a sem túl erős, sem túl gyenge (fajra, fajtára jellemző), hosszú, egyenes vesszők a legalkalmasabbak. A vesszők megszedésének optimális időpontja késő ősszel van (de a növények többsége megfelelő eredményt ad, ha a vesszőket december-január-februárban szedjük). A késő tavasszal szedett dugvány eredése igen bizonytalan.

Ha a dugványt csak később tudjuk megvágni, akkor a vesszőket tárolni kell. Ennek a legegyszerűbben kivitelezhető módja, ha a kertben vermelőt alakítunk ki, és a vesszőket homokkal, fűrészporral vagy egyszerű kerti földdel takarjuk.

 

A dugványok megvágása és tárolása:

A fás dugványok ősztől tavaszig gyakorlatilag bármikor megvághatóak, mert a megfelelő gyökeresedést nem a dugványvágás időpontja, hanem a vesszők szedésének időpontja határozza meg.

A dugványok hossza 20 cm körüli legyen (18-35 cm). Fontos, hogy legalább két rügypár legyen a dugványon, egy alul, egy pedig felül. A vágáshoz éles, nem roncsoló metszőollót használjunk. A dugvány alját az alsó rügy alatt 0,5 cm-rel, felül pedig a felső rügy felett 1,5 cm-rel vágjuk el. Az alsó vágás egyenes legyen, a felső vágás pedig ferde és ne a rügy felé lejtsen. (lásd alábbi ábra)

Ha a megvágott dugványokat nem dugványozzuk azonnal, akkor tárolnunk kell őket. Legegyszerűbb újból a veremhez folyamodni, a dugványokat fűrészporral, homokkal takarni.

Fásdugvány

Dugványozás:

A dugványozáshoz laza szerkezetű, könnyen felmelegedő talaj a legalkalmasabb. A dugványokat függőleges helyzetben tűzdeljük el. A dugványozáshoz szükséges rést ásóval nyitjuk. A dugványt úgy helyezzük a földbe, hogy a legfelső rügy a talaj felszíne felett legyen. A dugványokat földdel, homokkal takarjuk a kiszáradás ellen.

Fásdugványozás

A dugványoka ápolása:

Az ápolási feladatok gyomlálásból és öntözésből állnak. A felmerülő növényvédelmi problémák ellen minden esetben védekezzünk. A dugványok kitermelése, kiszedése ősszel történhet, ásó segítségével.

 

Fás dugvánnyal szaporítható díszfák és díszcserjék:

Amorpha fruticosa

Gyalogakác

Andrachne colchica

Grúz ködvirág

Aristolochia durior

Farkasalma (pipavirágú farkasalma)

Buddleia davidii

Nyáriorgona

Cornus alba

Fehér som

Cornus stolonifera

Tarackos som

Cydonia oblonga

Birsalma

Deutzia fajok

Gyöngyvirágcserje

Elaeagnus fajok

Ezüstfa

Forsythia fajok

Aranyvessző

Hydrangea arborescens

Cserjés hortenzia

Jasminum fajok

Jázmin

Kerria japonica

Boglárkacserje

Laburnum fajok

Aranyeső

Ligustrum fajok

Fagyal

Philadelphus fajok

Jezsámen

Physocarpus opulifolius

Hólyegvessző

Populus fajok

Nyár

Salix fajok

Fűz

Spirea fajok

Gyönyvessző

Symphoricarpos fajok

Hóbogyó

Tamarix fajok

Tamariska

Viburnum opulus

Kányabangita

Weigela fajok

Rózsalonc

Mátyás Ciprián Forrás: matyasciprian.hu

 

Dugványozás

 Az ivartalan szaporítás legáltalánosabb módja a dugványozás. Az anyanövényről leválasztott hajtást, levelet, gyökeret, vesszőt gyökereztetjük. Lényege, hogy a növényi rész, vagyis a dugvány járulékos gyökeret fejlesszen és regenerálódjon. Kialakuljon a metszési felületen a hegszövet, vagyis kallusz, kihajtson a rügy, és létrejöjjön egy új növény.

Hajtásdugvány: (a gyökér, és fás dugványozás másik fejezetbe kerül leírásra)

Az anyanövényről leválasztott leveles hajtásrészek, - melyek lehetnek lágy és fásszárú növényekről levett hajtások - meggyökeresednek. Jellemző rájuk, hogy kevés a szilárdító szövetük, viszont sok vizet tartalmaznak. Dugványozáskor épp ez az egyik legfontosabb feladat, hogy a párologtatást csökkentsük, és pótoljuk az elvesztett vizet. Ezt a dugványok zárt helyen, és magas páratartalom biztosításával, hűtéssel, vízpótlással, permetezéssel lehet elérni.

A hajtásdugványok kevés tápanyagot tartalmaznak, ezért szükséges a levélfelület normális működése. A dugványoknak fényre is szükségük van, de kerüljük a közvetlen napsütést, ezért szükséges az árnyékolásuk, de ezt a túlzott párologtatás megakadályozására használjuk csak.

A levelek túlzott visszavágását, megkurtítását is kerüljük, ha van lehetőségünk vízzel való permetezésre, akkor a teljes levélzetet meghagyhatjuk. Legfeljebb a helytakarékosság miatt vágjuk a leveleket felére.

Egy hajtásból a teljes hosszában készíthetünk dugványt, bár a hajtás fejlettsége az alaptól a csúcsig különböző. Épp ezért a gyökeresedé ideje is változó.

A szabadföldi fás szárú növények hajtásdugványozása május végén, június elején kezdődhet. Ilyenkor a hajtások még intenzíven nőnek. Pl: borbolya, aranyvessző, gyöngyvirágcserje, hóbogyó, orbáncfű, fagyal, jázmin, jezsamen, boglárkacserje, lonc, pimpó, díszribiszke, gyöngyvessző, rózsalonc, stb.

A lomblevelű örökzöldek (örökzöld borbolyák, madárbirs, kecskerágó, magyal, puszpáng, rododendron, tűztövis) jól gyökerezik még júliustól októberig is.

A nyár végén, ősz elején  a borókák, ciprus, hamisciprus, tuja és tiszafa fajták szintén jó eredménnyel gyökereztethetők. A meggyökeresedett hajtások a szabadban lombtakarással telelhetnek, és csak tavasszal cserepezzük, vagy ültessük "iskolába".

Dugványok készítése, kezelése:

Egészséges, jó tulajdonságokkal rendelkező anyanövényekről érdemes szedni dugványt. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, akkor az anyanövényt erőteljesen metsszük vissza, hogy sok dugványozásra alkalmas hajtást hozzanak. Ha csak egy-egy dugványra van szükségünk, egy ág visszametszésével is megoldható. Méretük különböző lehet. Általánosságban elmondható, hogy legalább két szárcsomót (levél vagy levélpárt) tartalmazó dugványt készítsünk. Minden esetben egy szárcsomó alatt vágjuk le, az alsó leveleket eltávolítjuk, és ez a rész kerül a földbe. A kalluszosodás a szárcsomóknál hamarabb elkezdődik.

Gyökereztető porok:

Gazdaboltokban, mezőgazdasági szaküzletekben lehet beszerezni Incit néven. A lágyszárútól egész a nehezen gyökeresedő örökzöldekig különböző betű vagy szám kombinációval vannak megjelölve. A dugványoknak csak az alsó 1-1,5 cm-es részét kell belemártani, a fölösleget rázzuk. le. Vannak növények, melyek ezek nélkül is jól gyökeresednek. Pl. a fűz, az aranyfa (Forsythia), szobanövények közül a pletykafélék jól gyökeresednek gyökereztető por nélkül is.

 

Gyökereztető közeg:

Az egyik legfontosabb, hogy levegős legyen, elegendő vizet tartalmazzon, és steril, fertőzőforrástól mentes legyen.

Legolcsóbb, legkönnyebben beszerezhető a mosott folyami homok:
Hátránya, hogy a víztartó képessége gyenge, és a dugványok gyökerei merevebbek, törékenyebbek lesznek. A gyökeresedéskor a gyökér nem ütközik semmilyen ellenállásba, ezért nem fejlődik bojtossá.

 

Tőzeg: a dugványok nagyon jól gyökeresednek benne, gyökérzetük sűrűn elágazó, bojtos lesz. Nagy mennyiségű vizet képes felvenni,  és még így is levegős marad.

Komposzt: földszerűvé érett, mérgező anyagot nem tartalmazó komposzt nagyon értékes tápanyag a növényeknek. Szerkezete, szerkezet javító hatása nagyon jó.

Marhatrágya föld: humuszban gazdag, jó szerkezetű, közömbös kémhatású. A földkeverékekbe 20-40%-os arányba alkalmazzuk.

Perlit: földkeverékbe kiválóan alkalmazható, lazítja, levegőssé tesz a talajt.

Homok és tőzeg keveréke: Tőzeggel sokat javíthatunk a könnyen beszerezhető homok tulajdonságain. Általában fele-fele arányban levegős, jó vízáteresztő képességű közeget kapunk.

Tőzeg és perlit keveréke: Mindkét közeg önmagában is kellően levegős, jó a víztartó képességes. A tőzeg szálas, rostos,  ezáltal javítja a keverék szerkezetét.  4 rész perlithez 8 rész tőzeg jó keverési arány az igényesebb növények gyökereztetéséhez.

 

 Párásítás:

Mint azt már fent írtam, a dugványoknak szükségük van a párásításra, melyet legegyszerűbben úgy érhetünk el, hogy "zárt térbe" helyezzük. Ez lehet fóliasátor, fólia alagút, félbevágott pet palack, leselejtezett akvárium, nagyobb nejlon zacskó, stb., a lényeg, hogy a dugványok párás helyen legyenek. Természetesen, a párával együtt jár a gombás megbetegedés is, ezért szükséges időnként szellőztetni is. Nem szerencsés, ha a növények levele hozzáér a nejlonhoz vagy az üveg falához, mert így a párakicsapódáskor keletkezett nedvesség a leveleken marad, ami a gombás megbetegedésekhez vezethet. Aki nagyobb mennyiségben szeretne saját dugványt előállítani, érdemes fóliát vagy fólia alagutat készítenie. Így sokkal nagyobb arányban és nagyobb biztonságban gyökereztethetünk.

Gyökeresedés ideje:

Teljesen fajtafüggő, de a külső tényezők is befolyásolják. Vannak nagyon jól és gyorsan gyökeresedő növények, és vannak, melyekre hónapokig kell várni. Ha szemmel láthatóan egészségesek, nem kell őket piszkálni, kivenni, bedugni stb. Forrás: probalkozas.lapunk.hu

Dugványozás

  • Vesszőt, ill. hajtást csak dugványozásra alkalmas növényekről vágjunk. A vágás lehetőleg roncsolásmentes legyen. Minden dugványon legalább két rügyet vagy rügypárt hagyjunk, egyet alul, egyet felül. (Tausz György)

     

  • Az előkészített dugványokat jól kimosott, keményre nyomott folyami homokba tűzdeljük. A homok alá tápdús kerti földet is tehetünk. A zölddugványhoz lehetőleg alacsony szélű ládát vagy cserepet használjunk. A fásdugványt a kertbe is kihelyezhetjük, de el kell érnünk, hogy a növény még tél előtt begyökeresedjen. (Tausz György)

     

  • Otthon elsősorban könnyen és gyorsan gyökeresedő növényeket dugványozzunk. A zölddugványokat egész nyáron át vághatjuk. Fásdugványokkal ősszel szaporítsuk növényeinket. (Tausz György)

     

  • A dugványok részére elegendő fényt kell biztosítanunk, tűző nap azonban ne érje őket. A levegő legyen párás a gyökeresedésig. A talajt tartsuk mérsékelten nedvesen. Ha a dugvány gyökeret, ill. levelet fejleszt, ültessük át. (Tausz György)

    Dugványozás

    a növények ivartalan szaporításának egyik neme, mely a kertészetben nyer tág alkalmazást, s abban áll, hogy az anyanövénynek egy szaporításra alkalmas részlete erőszakkal (vágással) elválasztatik attól, hogy kedvező életviszonyok megadása mellett belőle egy uj, az anyanövényhez hasonló növény keletkezzék. Az anyanövénytől elválasztott tag dugványnak neveztetik. Az elválasztott növényrész vágási felületén a fejlődésre képes sejtek gyorsan osztódnak, a seblapon egy kiforradás, az u. n. kallusz keletkezik, melyből azután az uj növény gyökérzete fejlődik; ha az elválasztott növényrész rügyeket visel, ugy az uj növény földfölötti része ezek kihajtásából származik; ha rügyeket nem visel (p. a levél- v. gyökérrészletek), az esetben az életképes szövetek oszlódásba indulnak, s u. n. kivételes, adventiv rügyek keletkeznek, s ezekből fejlődik a földfölötti rész. Melegség, nyirkos légkör s laza talaj kedveznek a dugványok fejlődésének. Legközönségesebb a fás-D., amely abban áll, hogy az egyéves, leveleiket elhullatott szárak ősszel v. kora tavasszal lemetszetnek az anyanövényről 15-20 cm. nagyságban, s azután elültettetnek; ez a szőllő fő szaporítási módja; igy szaporíthatók továbbá a köszméte, ribizke, a birs, a Szt.-Iván alma stb.; néha az egyéves szárhoz hozzávágják a kétéves szár egy darabját is s az ilyen dugvány kulcsos dugványnak neveztetik (l. ábra. a közönséges, b kulcsos szőllődugvány).

    Ha valamely fás növény zöld hajtását v. pedig valamely kóros növény zöld szárát ültetjük el, akkor zöld D.-t végzünk; ezek megfogamzása már nehezebb mint az előbbieké, miért is nem a szabadba, hanem cserepekbe v. e célra elkészített ágyakba ültetik el a zöld dugványt, amelyek felnevelése sok növénynél melegházat is igényel; a zöld-dugványozást rendesen csak a virágoknál alkalmazzák, p. igy szaporíthatók a Verbena, Petunia, Pelargonium, Fuchsia, Heliotropium stb.; némelykor ritka fajták gyors elszaporítása céljából, a szőllőnél is alkalmaztatik. Ha akár a fás, akár a zölddugvány csak egyrügyni nagyságu, akkor rügydugvány a neve; ezek felnevelése a legtöbbször nehéz. Némely növénynél a leveleket dugdossák el a földbe nyeleikkel, vagy pedig csak magát a levél lemezét illesztik rá a földre, mely nagyobb leveleknél el is darabolható; az ilyen D. levél D.-nak neveztetik, s legjobban a Begoniánál s a Gloxiniá-nál van alkalmazásban; a Begoniánál rendesen elaprózzák a levéllemezt, a levéldarabokat bevagdalt ereikkel lefelé fordítva nedves homokra illesztik, amidőn az erekből gyökerek fejlődnek, a levél felső lapján pedig adventiv rügyek keletkeznek. Az eddig tárgyaltaknál ritkábban alkalmaztatnak a gyökér- és a gumó-dugványok; az előbbieknél a gyökér-, az utóbbiaknál a gumódarabok ültettetnek el; gyökér-dugványokról szaporíthatók p. az orgonafa, a Paulownia, az Aralia stb.; a gumó-dugványokról szaporítható p. a burgonya, amelynek gumójából annyi uj növényt nevelhetni, mint amennyi szeme van a gumónak, továbbá igy szaporíthatók a Caladiumok. Forrás: mek.niif.hu